A fiúk, mint a köd, jönnek-mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek. De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja.. És aki egy évig tud szeretni, azt múzeumba kellene helyezni, és csendben megjegyezni: "Őt embernek lehet nevezni.

 

Az MN-es kirúgásoknál nem arról van szó, hogy örülni kellene annak, hogy személy szerint XY majd jól éhenhal. Hanem hogy volt a magyar újságírásban egy deal, ami arról szólt, hogy mindenki elfogadta, hogy Magyarországon nem lehet a piacról élni, tehát szervezetileg és ideológiailag is beállt egy pártot tolni, büszkén vállalva, hogy neki ez ún. feladata, egyben tartani a tábort, stb. Cserébe a párt eltartotta. Azzal, hogy az MN direkt kábé ennek a szemléletnek a legemblematikusabb jobber figuráit is kibassza, egyszerűen az válik nyilvánvalóvá, hogy ez egy értelmetlen, szar deal, és akármeddig felugorhatsz egy seggbe, akkor sem leszel biztonságban (lehet, hogy ez utóbbit akarja üzenni a Tudjukki Orbán híveinek). És az azért örömteli, hogy ez kiderült, és kíváncsi vagyok, mit szólnak ehhez a szakma nagy öregjeiként tiszteltek, akik zárt fórumokon mindig kiálltak ennek az elrendezésnek a létjogosultsága mellett. Majd talán most többen jönnek rá, hogy ez így nem fog működni.

És nehogymár ez ugyanolyan értékű legyen, mint mondjuk Sáling kibaszása. Mert hát nem, pont ellenkezőleg.

Apicsába

- esett ki a számon reggel, amikor békésen öblögetek a szájvízzel a tükör előtt, és hirtelen azt veszem észre, hogy egy félméteres pók mászik az ingem gallérján, sebesen igyekezve annak hajlatához.

Azaz nyilvánvalóan az életemet akarta kioltani a pók, a nyaki ütőerem felszakításával. :(

Relatíve méltóságteljesen viseltem az esetet, egyszerűen lesöpörtem az állatot, nem köptem ki a szájvizet (bár később, rendeltetésszerűen igen!), nem sikongattam és nem gyújtottam fel magamat ijedtemben.

Igen, régebben másmilyen voltam, megváltoztam. De hidd el volt okom megváltozni, van oka annak hogy ilyen vagyok és van oka annak hogy így viselkedem veled. A fájdalom megváltoztatja az embereket, nem igaz? Kérlek értsd meg.
Ha egy mondatban kéne elmesélnem: "Akkora buliban voltunk szombaton, hogy a detoxon kötöttem ki."

Szóval az úgy volt, hogy családi összejövetelen voltunk, ahol pár szerencsétlen véletlennek köszönhetően bodzaszörp helyett egy higított fagyállóval teli ásványvizes palack került az asztalra, amit én annak rendje és módja szerint poharamba, majd a számba töltöttem.

Az “aztak#rva, mi a rák ez?” kérdésemre a háziasszony már tudta, hogy nagy a baj. “Hánytasd meg magad, ez fagyálló!” és “azonnal hívok egy orvost” felkiáltásokat már a vécéből hallottam, ahol megpróbáltam kiadni magamból a csülkös bableves-túrótorta-fagyálló kombinációból álló ebédemet (menüben most csak 1450 forint). De két kézzel sem sikerült magam meghánytatni, hiába, erős a gyomrom, nagyritkán még Ádok Zolit is hallgatok. Inkább “most mi a p@csát csináljak” dünnyögésbe kezdtem, a hánytatási kísérlettől vagy az ijedtségtől könnyes szemmel.

Közben a többiek már hívták az orvost, aki azt az utasítást adta, hogy az Erzsébet kórház toxikológiájára kell menni kábé azonnal, útközben pedig erős alkoholt (pl. pálinkát) kell inni, lehetőleg jó sokat. Úgyhogy Mártival kocsiba szálltunk, ahol egyelőre én vezettem, gondoltam, amíg vezetőképes vagyok és nem lyukadt át a szervezetem, addig én vezetek, Csaknorrisz. De amikor két-három másik telefonos segítség is az erős alkohol azonnali fogyasztását sürgette, megálltunk egy boltnál, ahol Márti kiugrott pálinkát venni, én gugliztam a lehetséges halálokokat a telefonomon, halkan bazmegeltem a “májkárosodás”, “veseleállás”, “idegsérülés”, “tüdőroncsolás” szavak olvastán. Aztán Mártus megjelent egy hatalmas üveg Fütyülős ágyasszilva pálinkával, átadtam neki a kormányt (igazából átültem az anyósülésre, a kormány átadása igen nehéz lett volna) és belekezdtem a pálesz azonnali elfogyasztásába. Tudvalevő, hogy az alkohollal amúgy sem vagyunk túl jó barátságban, a pálinkával meg pláne, viszont a kényszer rávitt, hogy lenyeljek valamennyit. Közben Mártinak mondtam az utat, meg üvöltöttem a másik autósokkal, hogy ne közlekedjenek már olyan lassan, hát “KÓRHÁZBA MEGYÜNK”!

Amikor leparkoltunk az Erzsébet kórháznál, előre rohantam a recepcióhoz, a következő szavakkal: “Jónapot kívánok, fagyállót ittam és most itt vagyok, mit kell tennem?”
Elmutogatták, hogy merre szaladjak, fel a toxikológia lépcsőjén, be az épületbe, ahol az első körülnézés után senkit nem láttam, aki segíteni tudna, ezért félhangos “hahó, segítene valaki?” illetve “elnézést, a toxikológiát keresem” kiabálással próbáltam segítséget hívni. A legjobb az volt, amikor egy orvos kijött és azt mondta nyugodt hangon, miközben fél kezével körbemutatott: “uram EZ AZ EGÉSZ itt a toxikológia”, büszke hanghordozás, királyi fenség.

Na, bevittek a vizsgálóba, ahol első pillantásom a tölcsérben végződő csövekre esett, de akkor már azt gondoltam, jöhet minden, legalább kórházban vagyok (hunyott szemmel bízom a TB-ben, ha már ennyit fizetek nekik :)).

Levetkőztettek, elkezdtek vizsgálni, kérdezték, hogy mi van, elmondtam, talán elhitték, talán nem - itt nyilván mindenki paranoid öngyilkos - ők meg nem most jöttek a hathuszas falvédőről. Vérnyomást mértek, 170/130 volt, mintha kicsit ideges lettem volna. Úgyhogy első kezelésként Betaloc-ot kaptam, miközben kötötték belém az infúziót. A kérdésre, hogy mennyit kell itt legyek, jött a korántsem megnyugtató válasz: úgy két napig. “De szerencséje van: a legjobb kezelést kapja, amit ember az orvostudománytól kaphat. BEBASZATJUK, MINT A CSACSIT” jött a közvetlen mondat a doktornőtől és én már vizualizáltam is magamban, ahogy a nővérkékkel és orvosokkal versenyt iszunk. De ennél kevésbé romantikus módon a magunkkal hozott pálinkát kellett 4 óra alatt magamba nyomnom, óránként egy kicsivel több mint egydecis adagokban. Egyszerre, húzóra, mert ugyebár azt úgy kell. Úgyhogy befektettek a kórházi ágyba, mellém az infúzió, abban valami májvédő cucc jött (3 zacsival került belém, úgyhogy törpevízművé változva 5 percenként vécére jártam), a kis polcra a pálinka és jó mulatást kívánva a nővér távozott. A vérvétel után elmondták, hogy Debrecenbe küldik a mintát, mert csak ott van etilén-glikolra való tesztelés, reggel hatkor megy a vonat, addig rendszeresen vért fognak venni, aztán majd ha visszajöttek az eredmények, akkor döntenek rólam.

A kezelés legfontosabb pontja, hogy a mentő hívásával egy időben, amennyiben biztosra vehető az etilén-glikol mérgezés, minél hamarabb itassanak a beteggel tömény alkoholos italt! Ez azért szükséges, mert etil-alkohol jelenlétében a lebomlásukért felelős közös enzim az alkohol mellett kevesebb etilén-glikolt képes metabolizálni, így kevesebb mérgező közti termék keletkezik, azaz csökken a toxicitás mértéke. Természetesen az alkohol is mérgező, de annak káros hatásai elmaradnak a fagyálló folyadék ártalmaitól.

webbeteg.hu

Tehát óránként egydecis adagokban toltam a pálinkát, közben csöpögött az infúzió, hurcoltam magammal a vécébe az állványt és lassan, de biztosan egyre részegebb lettem. Márti szerint teljesen más volt így az arcom, egyfolytában vigyorogtam, miközben próbáltam twitteren életjeleket adni magamról, több-kevesebb sikerrel. Amikor Márti 8 körül hazament, már javában be voltam rúgva gyógyultam. 

Tíz körül alhattam el, a karomban lévő branül miatt nem a legkényelmesebb pozícióban, de hát nem lehetünk telhetetlenek. Fél egykor zajra ébredtem: a szemközti kórteremben, ahol “gyógyszermérgezettek” feküdtek, az idős bácsi, aki a felesége halála miatt lett “gyógyszermérgezett”, lezuhant az ágyról mikor kacsáztatni akarta magát. A tompa puffanásra összeszaladt mindenki, együttes erővel próbálták visszatenni az öreget, közben meg jól szidták. Azután már 5 percenként hoztak valakit: szirénázó mentőből előbb egy 23 éves “gyógyszermérgezett” fiút szedtek ki, aki “hagyjanak meghalni!” kiáltásokkal küzdött a gyomormosás ellen (láthatóan kevés sikerrel: a nővér higgadt hangon mondta: “nem most és nem itt fogsz meghalni”) majd pár perccel később egy “harmadik kerületi, harmincas, intubált, eszméletét vesztett drogos” érkezett, akit aztán a hagokból ítélve az intenzívre vittek. 

Szóval legutoljára hajnal 4 után néztem meg az órámat, ekkor valami felszínes álomba zuhantam, amiből valamivel 5 után a nővér ébresztett, miszerint le kell venni az újabb adag vért. Innen már nem aludtam vissza, lassan világosodott, nekem meg már majdnem felfekvésem lett. A másnaposság fejfájása és kókadtsága eléggé indokolt volt, az alig 5 óra alatt elfogyasztott (számomra mindenképpen) tetemes mennyiségű pálinka miatt. A nővér elmondása szerint körülbelül délután egyre meglesz az eredmény és az előzetes saccok alapján kutya bajom, haza is engednek. 10 körül megjött Márti is, majd tizenegykor az ügyeletes orvos szólt, hogy minden eredmény negatív, csomagolhatok, “emittálnak”. Kiszellőztettük a szobát, meg rendet raktunk, mintha csak egy hotelszobát kellett volna átadnunk a következő turnusnak, én elmosogattam a pálinkáspoharamat (háromdecis napközis teásbögre), majd alig egy óra múlva elkészült a zárójelentés, amiben egy fontos dolog volt írva: “jó bélhangok”, amire ezentúl sokszor fogok hivatkozni, ha valaki a szélproblémák miatt beszól.

Best of 2013.

By Anna Kaplan.

1.    "Do I Wanna Know?"Arctic Monkeys- With a beat that knocks you in the chest and a killer guitar riff, this song is bad-ass. Alex Turner’s cheeky, questioning lines only add to the vibe of this song.

2.     "W.D.Y.W.F.M.?"- The Neighbourhood- Proving themselves to be a band of context in 2013, The Neighbourhood’s entire debut album I Love You. is jam packed with altered guitars and Jesse Rutherford’s androgynous voice. “W.D.Y.W.F.M.?” exemplifies The Neighbourhood’s defining qualities.

3.     "Stateless" - Lovelife- Synth-driven and super catchy, Lovelife is a band that should definitely be on your radar for 2014.


4.     "Girls"- The 1975- Matty Healy’s hard-to-understand-but-amazing voice is very apparent on this track. If you ever get the chance to look up the lyrics, this song is not only pure gold to the ears, but also to the heart and mind.


5.     "Miss Jackson (feat. Lolo)"Panic! at the Disco- Keeping true to their word, Panic! at the Disco change their style with every album, and you can’t deny the intensity of this (now) pop band. ”Miss Jackson” is a song you want to roll all the windows down to and scream.

6.     "Diane Young"Vampire Weekend- A very quick, fast-paced track featuring Ezra Koenig’s clever lines with striking drums.

7.     "Salty Sweet"- MS MR- Lizzy Plaplinger shares her talent in crafting honest and relatable songs in “Salty Sweet.” "We fear rejection, prize attention, crave affection, dream of perfection," she belts through the chorus.

8.     "Let the Groove Get In"Justin Timberlake- With two albums, a world tour, and multiple awards show performances, JT had a fantastic year. “Let the Groove Get In” almost forces you to get up and dance.

9.     "Do My Thang"Miley Cyrus- Whether you like Miley or not, you have to admit she was one of the best of 2013. If you’re sick of “Wrecking Ball” or “We Can’t Stop”, check out another track off of Bangerz. (which, as Rolling Stone puts, “was surprisingly awesome.”)

10.  "Do What U Want (feat. R. Kelly)"- Lady Gaga- "Do What U Want" will get stuck in your head for days. Gaga’s newfound gravelly shriek is just too good.

11.  Dark Horse (feat. Juicy J)”Katy Perry- Continuing on the pop train; nothing can be said about this song to do it justice.

12.  "Black Skinhead"Kanye West- Arguably the most upbeat track off of Kanye’s Yeezus, the drums kick you in the chest and his constant beat switches keep you on your toes.

13.  "Evil Friends"- Portugal. the Man- This track is just magical. Produced by Danger Mouse, this song does not disappoint.

14.  "The Love Club"Lorde- Seventeen-year-old Lorde’s world was flipped upside down last year when ”Royals” went number one on Billboard. “The Love Club” is like ”Royals”’ better and wittier sister.

15. “All the Time”The Strokes- They released a new album in 2013, Comedown Machine, and “All the Time” is classic Is This It-era Strokes. 

Text
Photo
Quote
Link
Chat
Audio
Video